Volbeat

Guitar Gangsters & Cadillac Blood

2008

Mascot

Az előző Volbeat lemez amilyen gyorsan betalált, olyan gyorsan meg is untam, ami nem azt jelenti, hogy rossz, csak hosszabb távon valahogy nem jön be. Hirtelen nagyot üt, de aztán semmi. A stílus itt már ki van alakulva ezen változtatni nem fognak, szóval meglepetés nem nagyon van. Mit is szoktak erre mondani: Elvismetál, country, rock’n’roll, egy király énekes, meg ugye a különleges hangzás. Egy dologról feledkeznek meg mindig a népek, hogy Michael Poulsen hangjában bizony ott van egy jó adag Komár Laci is. A zenét talán úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy Komár Laci néhány sör és spangli után, dülöngélve beugrana egy country/metál zenekarba énekelni, és Elvis hangon megpróbálná Hetfieldet utánozni. Na, jó, ez kissé túlzó összehasonlítás, Poulsen azért sokkal jobb, mint Komár.

3 komment

Címkék: volbeat rock n roll

Slayer

Undisputed Attitude

1996

American Recordings

Közeledik a december, és lassan itt a karácsony, a nyugalom, a szeretet, a béke ünnepe, kellemes melegség járja át a szíveket, miközben a táj fehérbe öltözik, és egyre több lesz a piros ruhába öltözött nagyszakállú elmebeteg. A Léggitár blog is próbál alkalmazkodni az emelkedett hangulathoz, és a sok sátáni krehács helyett mostantól átveszik a főszerepet az andalító dallamok és a száncsengők csilingelései, hogy a szeretet és békesség férkőzzön be mindenki szívébe.

Bár a két legklasszikusabb Slayer album a Reign in Blood és a South of Heaven is hatalmas kedvenc, azért az igazi szerelem az elfeledett gyöngyszem: a szeretet és a béke tökéletes földi manifesztációja az Undisputed Attitude. Lehet-e egy lemezborítóval jobban kifejezni a zene hatására önmagukból kivetkőző embereket? A metál személyiségfejlesztő hatását egy képpel jobban illusztrálni? Nem. Ijesztő, démoni, félelmetes, pazar, legjobb lemezborító ever.

11 komment

Címkék: slayer thrash hc/punk

Black-Out

A szív diktál

2008

Edge

Amikor egy új énekes érkezik egy zenekarba, nem lehet elkerülni az összehasonlítást az elődjével, hogy akkor most ki a jobb? Hús vagy hal? Mert az bizonyára mindenki előtt ismert, hogy a Black-Out is átesett tavaly egy énekes cserén, mivel Kowalsky, a sejtelmesen rekedt énekhang, és az érthetetlen dalszövegek nagymestere távozott, és átment végleg vegába, a helyére pedig érkezett Csordás Róbert. Igen, az itt a nagy kérdés, hogy az új fiú tudja-e teljesíteni a kötelező tornagyakorlatot, vagy a dupla leszúrt rittberger kivitelezése közben kettétöri a felemáskorlátot, és úgy kell kiszedni a romok alól? Hát, nem is tudom, mondjuk egy 10-es skálán legyen egy 5-ös, szerintem nem egy nagy durranás, más stílus, mint Kowalsky, nem is rossz, de nem érzem benne, hogy valami pluszt tudna hozzátenni a zenéhez. Vannak zenekarok ahol az új énekes minőségi javulást okoz, de a Black Out nem ilyen.

12 komment

Címkék: black out

Anthrax

Stomp 442

1995

Elektra

Mindig furcsára sikerülnek azok a lemezek, ahol az éveken át ismert logót lecserélik egy újra. Az Anthrax 1995-ben jutott arra az álláspontra, hogy a régi logó helyett jöjjön valami új, mert változott a világ, és többé az Anthrax portékát nem lehet ilyen huligán logóval eladni. 95-ben állítólag rossz idők jártak a metálra, hiszen Angliában a média már minden faszt torokra kapott, amire ráírták a britpop szót, Amerikában pedig a Seattle és a poszt-punk tombolt, amivel semmi baj nem volt azon kívül, hogy szegény metál zenekarokkal nem akart foglalkozni a média. Pedig a felszín alatt nagy dolgok történtek, például Angliában azért elkészült a Draconian Times, ami egymaga legyűri az egész britpop katyvaszt, északon volt egy Slaughter of the Soul, a tengerentúlon egy Symbolic meg egy NOLA, hogy itthonról az Ember Tervezt, mint korszakos jelentőségű albumot el ne felejtsem. Szóval korántsem volt azért olyan rossz a helyzet 95-ben, legalábbis rengeteg klasszikus lemez született akkoriban, de az Anthrax pénzügyileg érzékeny alapítói úgy gondolták, hogy az új albumot nem kéne a szokásos huligán betűtípussal piacra dobni, mert esetleg majd nem fogy annyira.

4 komment

Címkék: metal anthrax

Deák Bill Gyula

Rossz vér

1983

Hungaroton

Minap érdekes szlogen ütötte meg a fülemet: "Megasztár 4 - a legenda folytatódik!" Több probléma is van ezzel: egyrészt a Megasztárnak semmi köze a zenéhez, hiszen az egész arról szól, hogy a tévé előtt ülő tinik, a világ minden pénzét átküldjék sms-ben a TV2 számlájára, és folyamatosan lehessen termelni a celebeket a különböző esztrádműsorokba, másrészt a ripacsok "sztárok" talán lehetnek, de legendák nem lesznek soha. Még akkor sem, ha a nagy számok törvénye alapján ott is beesik valaki, aki tud énekelni, de hiába van meg néhányuknál a hardver (a hang), ha szoftverük hibás, mert lélek az nincs bennük, hiába bólogatott a zsűriben Presser, ezek legendák nem lesznek soha, maximum imposztorok. Mert ha a hangja alapján valakit megillett a legenda titulus, az nem lehet más, mint Deák Bill Gyula. Bill Kapitány, Bill bácsi.

63 komment

Címkék: blues deak bill gyula

Beyond the Sixth Seal

The Resurrection Of Everything Tough

2007

Metal Blade

Nagyon úgy néz ki, hogy manapság stoner-láz van. Legalábbis egyre több zenekart látni amerikai benzinkutasnak öltözni, southern dolgokat pengetni; erőteljes arcszőrzet, déli zászlós póló, cigirágó szájba, ahogy apu is csinálja. A legtöbb helyen csak a festéket kapirgálják, hiába veszik le vizionálósan és hangzásban a stoner-standardet, a megfejtéshez nem kerülnek közelebb. Itt van viszont a Beyond the Sixth Seal, akik egyenest az ultimate sztónert nyomják. Felületes szemlélők szerint ez melodikus death metal, de aki nem teljesen süket az hallja, hogy ez bizony füstös mocskos beleszarós stoner-rock a javából.

10 komment

Címkék: stoner rock n roll the red chord beyond the sixth seal melodic death metal death n roll

Unhold

Gold Cut

2008

Subversiv Records

A post metal érdekes foglalatosság. Egyre többen művelik mostanában, többségükre kár a karaktert pazarolni, de vannak azért kivételek. A post metalt legegyszerűbben úgy lehetne definiálni, hogy a 10 évvel ezelőtti Neurosist keverik az Isis utazgatós témázgatásaival, esetleg kevernek még bele elektronikát meg prüntyügést, hogy kellően intelektüelnek tűnjön a megoldás. Viszont a jó post metal zenekarokban megvan az a többlet, ami a progresszív metálból már évek óta kiveszett, kábé azóta, mióta a dalok helyett a technikai villongások jelentik a progresszivitást. A post metalnak is ugyanaz a célja, mint a progresszív metálnak, csak itt nem a komplex villantások mennek, hanem sulykolják a dolgokat. Egy biztos: a post metál nem vidám zene, de nem is gyászos, hanem inkább olyan elgondolkodtató. Talán leginkább arra hasonlít, mint mikor lehányod a cipődet: nem esel miatta letargiába, de azért vigyorogni sem fogsz. Az Unhold is ilyen post metál.

23 komment

Címkék: post metal unhold

In Flames

A Sense Of Purpose

2008

Nuclear Blast

 

Az volt itt szerintem a nagy kérdés, hogy akkor most a tavalyi vérgyenge Dark Tranquillity, meg az annál is gyalázatosabb Soliwork után, megmenti-e az In Flames a göteborgi becsületet, vagy nem, vagy mi van? Hát meg. Bár mostanában mindenki az In Flames faszával veri a csalánt, ezt nézzük el azoknak, akik a The Jester Race idejében még a hátsó udvarban kergették fakarddal a malacokat, egy puki meg egy büfi között. Az új In Flames lemez olyan lett, amilyet várni lehetett, az utóbbi két lemez vonalán, tehát ez a mérsékelten zseniális vonal. Persze eddig ez a leggyengébb In Flames, de egyáltalán nem gázos. A lemezen van legalább 5 odabaszós szám, a The Mirror's Truth például nagyon fasza, főleg az az előrehozott gitárszóló vagy micsoda, mondjuk a refrén ez az erőltetett vonal, ami a Soundtrack óta megy, de azért nem rontja el az összhatást.

5 komment

Címkék: in flames melodic death metal

Korog

Mumus

2008

Nail

A hazai csúcsragadozókat bemutató sorozatunk következő alanya az új Korog lemez, a Mumus. Az előző Korog album minőségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a magyar zenetörténelem aranyévében tudott maradandót alkotni. 2004-ben olyan fenevadak szabadultak a világra, mint az első Isten Háta Mögött, az első Subscribe, az első Wall Of Sleep, az utolsó CDT, a Blind Myself Worst-Case Scenario-ja, vagy a WMD Klausztrofóniája, és a Korog ezzel az ördögi mezőnnyel is felvette a versenyt. Az előző Korog album titka a kiváló muzsika mellett a lemezt feléneklő Csihar Atilla egyéni stílusában rejtőzött. Az egyetlen magyar könnyűzenei világsztár nem is felénekelte, hanem felbugyborékolta, felöklendezte, felkuruttyolta, felhányta az énektémákat.

7 komment

Címkék: korog prog metal

A Wilhelm Scream

Career Suicide

2007

Nitro

A wilhelm scream azon kevés dolgok egyike, amit a világ technikailag fejlett részein mindenki hallott már legalább egyszer, vagy legalábbis azok, akik láttak legalább egy olyan filmet, ahol az egyik statiszta látványos erőszakos halált szenved. A wilhelm scream egyfajta hang-effekt, amit a filmekben szoktak használni, ez az a bizonyos elnyújtott ordítás "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" mint mikor valakit lelőnek, és lezuhan a mélybe. A Star Wars-tól kezdve a Disney filmeken át, az utolsó szutyok akciófilmig mindenhol szokott lenni több-kevesebb wilhelm scream. Egy kis segítség. Van aztán egy zenekar A Wilhelm Scream, na, őket meg nem ismeri senki, pedig a tavalyi Career Suicide 2007 legjobb lemeze.

25 komment

Címkék: a wilhelm scream hc/punk

Sixx:A.M.

The Heroin Diaries Soundtrack

2007

Eleven/Seven Music

Nehéz helyzetben van az ember Nikki Sixx heroinos-muzikális naplójával, hiszen, mint azt mindenki tudja, Nikki a Mötley Crüe basszere, és egyik fő kreatív agya, de az ilyenkor szokásos lózungokat nem tudom prezentálni, mert nálam a Crüe totális fehérfolt. Pontosabban csak egy számot ismerek tőlük (Dr. Feelgood) azt is utálom. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor elkell ismernem, hogy a tudatlanságom mögött egyfajta zenei-rasszizmus lapul, vagyis mikor egyszer láttam egy olyan Mötley Crüe fotót, ahol valamelyik tag levette a cipőjét, hogy lehessen látni a feketére befestett lábkörmét, na, itt nálam véget is ért a Mötley-sztori. Sok aljasságot el lehet követni: részegen halálos balesetet okozni (Vince Neil), homevideóban cumiztatni Pamela Andersont (Tommy Lee), a nagy jómódban túladagolódni(Nikki Sixx), de egyik miatt sem zárkóznék el egy zenétől, ellenben ha egy férfi festi a lábkörmét, onnan kezdve nálam nincs pardon

16 komment · 1 trackback

Címkék: rock sixx am nikki sixx

Ripley Under Water

Call Me Now!

2008

Mindig meglep, hogy honnan veszik a magyar zenekarok maguknak a bátorságot, hogy zenéljenek, hiszen manapság lemezeladás, mint olyan nem létezik, normális koncerthely szintén nem nagyon van, a média sem tolja különösebben az underground zenéket. Mit akarnak hát ezek? Bizony, oly korban élünk-e földön, amikor a minőségi zene nincs elismerve, ennek ellenére állandóan felbukkan valami jó kis banda, aminek hallatán fel kell kiáltani: azt a hétszázát neki, kutya meg a mája! A Ripley Under Water nem egy új zenekar, hiszen 2004-ben alakította a Greff András, és Koltay Tamás, akik ketten legalább 6 klasszikus magyar doom lemezen játszottak, felsorolni nem fogom őket, aki nem ismeri az első Wall Of Sleep lemezt, vagy a négy Mood albumot, annak már úgyis mindegy. A Ripley Under Water viszont nem doom, hanem rock'n'roll.

20 komment

Címkék: rock n roll ripley under water

Chief Rebel Angel

Death Rock City

2007

Edge

Ha jobban megnézzük, a Chief Rebel Angel nem nagyon játszik mást, mint a Motörhead vagy a korai Tankcsapda, tehát akár sikeresek is lehetnének itthon, ha mondjuk, eljutnának azokhoz az emberekhez, akit érdekel az ilyesfajta mjuzik. Mondjuk, ha a Petőfi tényleg közszolgálati lenne, akkor játszhatná ezt a kiváló magyar zenekart. De a Petőfi, mint tudjuk szar, sőt az ORTT már azt is megállapította, hogy nem közszolgálati, mondjuk az is egy jó kérdés, hogy minek az ORTT, de ne térjünk el a tárgytól, mert ha végigmegyek ezen a gondolatmeneten még kiderül, hogy semminek sincs értelme. A CRA-t úgy lehetne betájolni legjobban, hogy a Motörhead és a 10 évvel ezelőtti Entombed szerelemgyereke, a zseniális To Ride...lemezzel a kézben kiabál a lépcsőházban.

22 komment

Címkék: rock n roll chief rebel angel

Isten Háta Mögött

A kényelmetlen lemez

2008

Edge

Akkor most megpróbálok objektív lenni, és úgy tenni, mintha az eddigi két Isten Háta Mögött lemez minden egyes hangjegye nem ívódott volna be a pórusaimba. Úgy tenni, mintha a Közelítő Távolítót nem 21. század legnagyobb magyar slágerének tartanám. Úgy tenni, mintha. Mert mit is csinált eddig az IHM: jöttek, láttak, körbenéztek, csináltak két lemezt, amivel lángba borították a világot, majd áttették a székhelyüket Írországba, pénzkeresési célzattal, és onnan nevetgéltek az egyre fokozódó underground hisztérián. 3 évet kellett várni az új lemezre, de megérte. Az előzetesen elpotyogtatott dalokba csak tájékoztató jelleggel hallgattam bele, hogy nem-e van valami jelentős változás, mittudomén átmentek britpopba vagy ilyesmi, de szerencsére nem.

48 komment

Címkék: isten háta mögött prog metal

Amon Amarth

Twilight of the Thunder God

2008

Metal Blade

Az Amon Amarth évek óta megbízható képviselője az északi viking metálnak, nem csinálnak semmi különöset csak minden lemezzel egyre feljebb lépnek a metál zenekarok virtuális mászókáján. Az október végén induló The Unholy Alliance Tour keretében pedig a Slayer, Mastodon, és a  Trivium előtt fognak emberkedni, úgyhogy egyik kézzel most tényleg megfogták az isten (ördög) lábát. Az Amon Amarth nekem azért szimpatikus, mert hiába szedik elő a legnagyobb metálkliséket, valahogy mégsem lesznek nevetségesek, talán azért, mert ezzel viking a témával nem nagyon  lehet viccelni, jön Odin a nyolclábú lovával, és felaprít mindenkit.Az előző With Oden on Our Side-hoz képest semmilyen változás nincs: ugyanaz a jellegzetes hangzás, nem az a tipikus svédes, de az nem is baj.

22 komment

Címkék: amon amarth