Triclops!

Out Of Africa

2008

Alternative Tentacles

A Triclops! első nagylemeze Out Of Africa címmel jelent meg, a Jello Biafra-féle Alternative Tentacles adta ki, a zene pedig nem csak Afrikától van távol, de a józan észtől is. Úgy látszik, hogy Bay Aera-ban a thrash metál apókákon kívül mások is zenélnek, méghozzá kifejezetten elmebeteg módon. A Triclops! zenéjét, és az énekes hangját leginkább a Mars Voltához lehetne hasonlítani, úgyhogy aki szereti a progresszív kaotikát, kiegészítve egy olyan énekessel, akinek a hangja leginkább Miki egérre hasonlít, az itt megtalálja a számításait. Sőt, Johnny No Moniker hangja a nyitó tételben olyan, mintha Miki egér benyomott volna egy héliumos lufit is. Rock, punk, pszichedélia, progresszivitás keveredik a zenében, a hangzás teljesen egyedi, annak ellenére, hogy a Mars Volta sok helyen beugrik, leginkább az első album, de aki nem menekül világgá a sipákoló énekestől az olyan zenét hallhat, mint sehol máshol.

7 komment

Címkék: experimental the mars volta triclops! space rock prog rock

Carcass

Heartwork

1993

Earache Records

Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban, mondjuk úgy a 90-es évek közepén, mikor Viva TV még javában Z+ volt, vagy még Z+ sem volt, akkor volt a német Viván egy olyan műsor, hogy Metalla. Minden csütörtök este 11 után, tanulást/tételezést/berúgást követően, jobb sorsra érdemes fiatalok települtek le a tévé elé, csőre töltött videomagnóval, és áldoztak az akkori egyetlen rock/metál műsor szentsége előtt. A Metalla nagyon fasza műsor volt, igazi felvilágosító jelleggel bírt, bár én túl sokat nem értettem a műsorvezető német mekegéséből, a rengeteg exkluzív anyag nagy hiánypótló volt, és nem csak a műsor, hanem a szignálja is ütött. A brutál zenékkel még nem nagyon flörtölő, kezdő kis metálosként nem tudtam, hogy mi az a furcsa tekergős zene a szignál legvégén, amit nem tudtam kiverni a fejemből. Aztán mikor elkezdtem cd-ket venni, az elsők közt volt a sokak által dicsért, általam ismeretlen Heartwork, és ott eset le a két filléres, hogy a Metalla szignáljának a végén, -mikor megjelenik a vérvörös Metalla felirat- bezony Carcass hallható, méghozzá a Heartwork.

17 komment

Címkék: carcass death metal

Singles

Soundtrack

1992

Warner

A Singles egy zeneileg különlegesen frekventált film volt. Most néztem újra a napokban, úgy emlékeztem rá, hogy egy tűrhető, de nem igazán meghatározó movie, de nem. Valami rettenetesen szar volt. Mindegy, most egy füst alatt elintézzük a filmet meg a hozzá rendelt filmzenét is. Amúgy érdekes, hogy a kifejezés a "szingli" jelentése mennyit változott az elmúlt években: a 92-es film még valami olyasmit sugall, hogy a világban csalódott, kiábrándult, csapzott, helyüket kereső fiatalok a szinglik, manapság meg a szinglikről leginkább a biztos egzisztenciával rendelkező, magabiztos, dekoratív, sikeres, kiskosztümben tipegő boszorkányok jutnak az egyszeri halandó eszébe. A Singles egy olyan film volt, ami Seattle-ben játszódott, tele volt ismert zenészekkel, tehetséges fiatal színészekkel, és rendszeresen felhangzik benne valami jóféle muzsika, mégsem szólt a film semmiről.

7 komment

Címkék: soundtrack grunge screaming trees singles

The Haunted

Versus

2008

Century Media

Őszintén szólva, már nagyon unalmas a rengeteg thrash metál legenda revival, és tényleg próbálkoztam megszeretni, de egyszerűen nem megy. Az idei Death Angelen is vannak jó pillanatok dögivel, de összességében az sem sokkal jobb a Deákné (Exodus, Testament) vásznánál. Sajnos a thrash metál az olyan, hogy vagy üt, vagy nem, ha középszerű, akkor idegesítő. Hiába nagy a felhozatal, hiába kerül egyre több fiatal banda lehetőséghez, ha egyszer nem ragad magával a zene. Mert nem úgy van az kispajtások, hogy reszelgetjük a gitárt oszt majd lesz valami, a thrash minden ellenkező híresztelés ellenére lélekből jön, rutinból nem lehet csinálni. A megoldást a krónikus thrash problémára, ismét a svédek szolgáltatják. Ezen már tényleg nem kell csodálkozni, hiszen az elmúlt években már teljesen szokásos, hogy a svédek, a rockzene minden súlycsoportjába delegálnak legalább 1-2 éremesélyes versenyzőt. Az új The Haunted is olyan, mint a többi, ahogy belép a ringbe egyből látszik, hogy hol lakik az úristen.

15 komment

Címkék: thrash the haunted dimension zero the absence

Screaming Trees

Dust

1996

Epic

 

A Screaming Trees is lehetett volna hírös, mint az Alice In Chains, a Soundgarden, a Pearl Jam, vagy a Nirvana, tehát, mint a nagy Seattle-beli csapatok, de nem lettek. Pedig náluk is megvolt minden összetevő: régi Ellensburgi csapat, a nagy grunge-hullám előtt lecsapott rájuk egy multi, és semmivel sem voltak rosszabbak, mint az előbb említett négyes.Valószínűleg azért nem futottak be igazán, mert mikor a grunge beindult, a zenekar tagjai igencsak rossz viszonyban voltak egymással, a feszültségeket spontán bokszmeccsekkel vezették le. Néha színpadon is, néha a két Connor testvér is, néha egymással is. Az énekes Mark Lanegan nemcsak Kurt Cobainnek, de Layne Staleynek is nagy cimborája volt, és amelyik buliban felbukkant a Cobain-Staley-Lanegan trió, ott még a porcica is fel lett szippantva. Lanegan ugyan nem lett világsztár, mint a haverjai, de legalább életben maradt.
A zenekar tagjait minden jobban érdekelte a sikernél, és az Epic is rájött, hogy kár beléjük a promóció. A Screaming Trees multis lemezei a legnagyobb csendben jelentek meg, ennek ellenére a grunge-éra csúcsán megjelent Sweet Oblivion lemezük azért elkelt 400 ezer példányban.

21 komment

Címkék: grunge screaming trees

Trivium

Shogun

2008

Roadrunner

Az előző Trivium lemez hiába lett sikeresebb, mint elődjei, valahogy nem volt az igazi. Erre valószínűleg a zenekar is rájött, mert az új albummal ismét visszajöttek az első két lemez vadabb pillanatai, ismét van hörgés meg üvöltözés. Talán úgy lehetne legjobban jellemezni a Trivium helyzetét, hogy az Ascendancy lemezzel ott álltak a legfelső lépcsőfokon, egy lépésre a bejárattól, de ahelyett, hogy páros lábbal beszakították volna az ajtót, inkább visszaléptek egy lépcsőfokot, és zavartan elkezdték a bakancsról kapargatni a sarat, a koszt, a mocskot, ez volt a steril, tisztára polírozott The Crusade lemez. Most ismét ott állnak az ajtóban, és ismét koszos a bakancs, de csak egy kicsit. Nem akarom megint felhozni a herélt metál dolgot, de akkor minek nevezzem, mert, hogy nem tökös az biztos. Mármint a zene, csak 1-2 dalban üti fel az a dög a fejét, ami miatt a Triviumot megszerettem. Pedig a dalok nem rosszak, sőt egyre jobban tudnak dalokat írni, és ezerszer inkább ezt hallgatom, mint a nagy thrash visszatérők standard önismétléseit.

9 komment

Címkék: trivium

 

Testament

The Formation of Damnation

2008

Nuclear Blast

 

 A Testament az idei év egyik nagy visszatérője, a 80-as évek thrash-hősei előtt leborul komplett metál scene, hiszen a klasszikus felállás, kiegészítve a Slayerben kikupálódott Paul Bostaph dobossal, 9 év óta az első lemez, Chuck Billy még a rákot is leszkanderezte, nem csoda, hogy egyesek a legyőzhetetlenség definíciójaként tekintenek rájuk. A legyőzhetetlenség mellé még ott van napjaink legpotensebb metál kiadója a Nuclear Blast, nem is kell azon csodálkozni, hogy szinte mindenki csak a kiadó promóját tudja ismételgetni: az év legjobb thrash lemeze, jipijájé. Mondjuk az már egy kicsit unalmas, hogy a Nuclear tavaly az Exodus-szal is eljátszotta ezt az év lemeze legjobb riffek ever dolgot, mert akkor most ki is a jobb? Testament vagy Exodus? Iron Maiden vagy judas Priest? Valószínűleg mindig az, akinek éppen lemeze jelenik meg.

13 komment

Címkék: thrash testament

Motörhead

Motörizer

2008

Steamhammer/SPV

Sokan megkérdőjelezik 2008-ban a Motörhead létjogosultságát, hiszen Lemmy bőven túl van már a hatodik ikszen, lassan több füle van, mint foga, és a sok megdizájnolt, pontos haditervek szerint működő modern csapat mellett, bizony furcsán hat egy olyan zenekar, ahol bevallottan szarnak a trendekre, meg egyáltalán mindenre. A motorfejnél csak az lényeg, hogy a backstage-ben meglegyen az előzetesen lefektetett pusztítanivaló, és ha akad néhány lengén öltözött hölgyrajongó, akkor Lemmy valószínűleg nem fog világgá szaladni. A Motörheadre azért van nagy szükség, mert manapság teljesen ledegradálódott a rock'n roll, mint fogalom. Magyarországon főleg, hiszen Fenyő 2008-ban még mindig a r'n'r nagykövetének hiszi magát, és terjeszti ezt bőszen, a jampecosan felcsavart szőnyegével, és már Mester Tamás is Rock'n' Roll tanítására adná a fejét. Hát nemá, az istenből azért ne csináljunk már bohócot! Mit mondana vajon Lemmy tanár úr, ha belepislantana, abba a rakás fosba, amit Fenyő meg Mester r'n'r-nek tart? Valószínűleg csak annyit, mondana, amivel minden koncertet indítani szokott:"We're Motorhead! And we're gonna kick your ass!" Ne legyen kétségünk felőle, hogy Lemmy szétrugdosná a seggüket ezeknek Rock’n Roll imposztoroknak. Mert Lemmy egy hős!

9 komment

Címkék: motörhead rock n roll

 

Metallica

Death Magnetic

2008

Warner

Mindenki mást vár egy új Metallica albumtól. Egyesek már a lemezborítóról egy segglyukra asszociálnak, amiből csak fekália jöhet ki. Nem lehet így könnyű, hiszen a rajongók egyik része mindent elfogad, ami Metallica név alatt kijön, a másik része pedig gyártja az összeesküvés-elméleteket, és sopánkodik, hogy a Metallica eladta magát. Egyes krónikások a fekete albumra datálják a Metallica elzüllését, még más források szerint a Load-nál adták el magukat, de az valószínűleg ugyancsak baj lenne, ha újból csináltak volna egy Ride-ot vagy egy Mastert, szóval nem könnyű itt okosnak lenni. Abban azért többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy az első négy lemez volt az igazán állat, és bár voltak furcsa dolgok a 90-es években,  azért a Reload-on kívül szart még nem csináltak.

Kissé furcsa, hogy a zenekar tagjai egy gyökerekhez visszakanyarodó Metallicát ígértek, hiszen mintha a legutóbbi St. Angernél is ezt mondták volna, és semmi nem lett belőle. Bár a St. Anger szerintem egy teljesen okés lemez volt, nekem kifejezetten bejött a csapongó szétesett lavórhangzás a sok tökegyformán szóló lemez sűrűjében, és nálam 5-6 dal a legnagyobb Metallica slágerek közé emelkedett.

77 komment

Címkék: metal metallica

Bullet For My Valentine

Scream Aim Fire

2008

Sony BMG

A tavalyi évben futótűzként terjedt a hír a Bullet For My Valentine rajongók közt, hogy az énekes Matt Tuck olyan súlyos hangproblémákkal küszködik, hogy elképzelhető, hogy soha többé nem fog énekelni. Végigjárva a világ legjobb torok-doktorait, azért végül csak sikerült a művész urat meggyógyítani, méghozzá úgy, hogy kiszedték a manduláját. Az év elején megjelent új BFMV lemezt hallgatva nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak a manduláját vették ki az énekesnek a szakik, de valószínűleg még ki is herélhették, mert a jó kis karcos hörgések üvöltések úgy eltűntek, mintha soha nem is lettek volna.

Az első Bullet anyag a The Poison, egy nem túl eredeti, de annál szerethetőbb album volt, tele ragadós refrénekkel dallamos ordítozásokkal, gitársipákolással gerjedéssel, egyből ható klasszikus metál riffeléssel, és bár bizonyos körökben hajlamosak a Backstreet Boys gitárral dobozba belerakni a Valentinet, azért az első lemez az nagyon ott volt. Most viszont ráléptek ugyanarra az útra, amire a Trivium is legutóbb, és egy kiherélt steril lemezt csináltak.

16 komment

Címkék: bullet for my valentine

Slipknot

All Hope is Gone

2008

Roadrunner

A franc se gondolta volna 8-9 évvel ezelőtt, hogy egy Slipknot lemezt ilyen nagy várakozás előz majd meg, hiszen azért ezen a maskarás dolgon először még lehet röhögni, de egy idő után megunja az ember a bábszínházast játszó rémpofákat. Viszont úgy látszik, hogy a Slipknot mögött lehet valami, hiszen minden egyes lemezzel egyre feljebb lépnek, és ezt már nem lehet csak a hype-ra meg a gépezetre fogni. Miből is áll az új Slipknot lemez? Kapkodós thrash riffek, üvöltős verzék és refrének, Slayeresen vinnyogó szólók (Gematria), zeneileg a 10 évvel ezelőtti Machine Head-et idéző, dallamosnak szánt refrénnel megspékelt zúzdák (Sulfur). A Klipesített harmadosztályú riffekkel rendelkező Psychosocial, ahol aztán már tényleg dallamos a refrén, és nagyjából ezek váltogatják egymást végig a lemezen, kiegészítve a védjegyként szolgáló borongós hangulattal, hiszen egy Slipknot lemezt mégsem lehet vigyorogva hallgatni. A lemez legjobbja a verze alatt kellemesen dübörgős Dead Memories, szimpatikus óó-zós refrénnel, ahol azért legalább sikerült kitörni a verze alatt hörgő-morgó, refrénben dalolászó zenekarok sűrűjéből. Na, jó, még a Snuff is tűrhető.

5 komment

Címkék: slipknot

Scars on Broadway

Scars on Broadway

2008

Interscope

A Scars on Broadway egyfajta mellékproject, hiánypótló. Volt/van a System of a Down, testvérek közt is legalább 4 klasszikus lemezzel, mondhatni, hogy az utóbbi 10 év legsikeresebb zenekara, azok közül akik jók. A Hypnotize után némi mosolyszünet következett be, na, semmi komoly csak újabban külön zenélgetnek az urak. Az énekes Tankian tavaly jött elő első szólólemezével, ami nem lett rossz, de nem is lett igazán jó, viszont legalább minden számhoz csináltak klippet. Aztán most itt van a válasz a Scars on Broadway, amiben Dolmayan a dobos, és Malakian a gitáros próbálja megmondani a tutit. (és még van a basszer Shavo Odadjan aki majd hip-hoppal támad, és aki legutóbb azzal hívta fel magára figyelmet, hogy megpofozta a Mastodon részegen csintalankodó gitárosát.)

6 komment

Címkék: scars on broadway soad

Kerrang!

Maiden Heaven

A Tribute To Iron Maiden

2008

A Kerrang! az egyik legkurrensebbnek számító metál magazin, és mint ilyen, időnként válogatással lepik meg olvasóikat, ahol a legkurrensebbnek számító kortárs metál csapatok dolgozzák fel, valamelyik kurrens metál legenda dalait. Két éve a Metallica Masterje volt a tribute tárgya, most pedig az Iron Maiden klasszikus dalait próbálják mindenféle zenekarok saját képükre formálni.Adja magát a kérdés, hogy vajon mi értelme van feldolgozásokat készíteni, vajon hozzá lehet tenni még valamit a klasszikus dalokhoz, vagy a Kerrang! az a magazin, aminek nem lehet nemet mondani, és az egész csak parasztvakítás? A két évvel ezelőtti Metallicás próbálkozásból mindenestre nem sok emlékezetes momentum maradt, most viszont itt az új válogatás, és még a Metallicát is sikerült megnyerni az ügynek.
Nézzük a lemezt tételesen:

8 komment

Címkék: iron maiden tribute kerrang!