King Giant
Dismal Hollow
2012
Graveyard Hill Records
A virginiai King Giant megalakulása 2005-re datálódik, mikor is egy Pimmit Hills-i füstös kocsma mélyén néhány ivócimbora elhatározta, hogy zenélésre adják a szétvedelt, szétszívott redneck fejüket. Egy demó és egy EP után, 2007-ben megérkezett a zenekarba a bársonyosan ráspolyos hangú Dave Hammerly, és azóta töretlen a zenekar fejlődése. Az első King Giant album 3 éve jelent meg, és a fasz sem tudja milyen lehetett, de a címe alapján (Southern Darkness) valószínűleg már ott sem tingli-tangli alibizés ment, hanem gyomorból jövő mocskos sztóneres kékeres, őszintén súlyos férfizene, csakúgy, mint az új lemeznél.
A King Giant pontos elhelyezkedésének meghatározására nem vállalkoznék, de az biztos, hogy a Swölkhöz hasonlóan ők is valahol a Down, C.O.C, Mood, Wall of Sleep tájékon találhatóak a nagy metál térképen. Igen, mesélős riffek, vadállat szólók, és egymással beszélgető gitárok, ahogy azt kell. A tornácon atlétában, és rövidgatyában gitározgató szakállas emberek, amint üres sörösüvegekkel fociznak a lemenő nap fényében. Egy vadnyugati főhős sziluettje előtűnik a távolból, leugrik a lóról, nagyot sercint a fogai között, és belehugyozik a sivatagba.
Elsőre csak mérsékelten tetszett Dismal Hollow, mert a markáns részek elhomályosították a nem egyértelmű, kicsit kifejtősebb dalokat, de 20-25 hallgatás után már helyükre kerültek a dolgok, és teljesen nyilvánvaló, hogy a 6 O'Clock Swill vagy az instrumentális Road To Eleusis is nagyon rendben van. Alapvetően tehát délies sztóner metálról van szó, az ilyenkor elmaradhatatlan erőteljes Sabbath hatásokkal, egy csipetnyi '70-es évekkel, néhol blues-os felhangokkal, a dalszövegek pedig általában az amerikai polgárháború szépségeit járják körbe, mintha csak egy lebujban mesélné a balladákat egy tisztességben megöregedett kocsmabútor. A nyitó Appomattox, és a Tale Of Mathias talán a két legjobb dal a lemezen, de a doomos A Steward's Prayer is rendesen megfacsarja az embert, a Pistols And Penance foghegyről odadobált refrénje pedig már tényleg a pofátlanság határát súrolja, de az a helyzet, hogy mind a nyolc tétel telitalálat. Igényes zene, igényes embereknek. Hehe.
A zenekar tagjait nem fenyegeti az a veszély, hogy valamelyik piacvezető gitármagazin sztárinterjút készít velük, az énekesnek se nagyon van hangja, de sose azt nézd! A lényeg az érzés, a hangulat, az egyszerre laza, de ugyanakkor végtelenül feszes muzsika. A folyamatos libabőr, a The Fog alatt végig kalimpáló riff hatására érkező nyaki fájdalom, és amikor a lemez végén Hammerly bömböli, hogy "I am a master, master of nothing, no soul behind these eyes" akkor tényleg az van. hogy ez nemcsak jól megírt dalok összessége, hanem a zene és a szöveg közös egységbe forrt, gyilkos elegyet alkot, és ez most tényleg nagyon súlyos.
A lemez első klipje a közösségi finanszírozás jegyében, a Kickstarter segítségével készült, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a King Giant rajongók különböző szimpatikus befektetési lehetőségek révén, összedobtak a zenekarnak néhány ezer dollárt, amiből elkészült az alább is látható zombis videó. Egyébként a Kickstarter rendelkezik már magyar leányvállalattal is. A videó különben nem egy nagy durranás, mondhatni szegény ember Walking Dead-je, vagy nem tudom micsodája, igazából nem nagyon értem napjaink zombis kultuszát, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a zene tényleg nagyon fasza. Az év első komoly albuma.
Utolsó kommentek