Black Sheriff

Night Terrors

2012

Rookie Records

Igen, ez most odabaszott megint. Ha egyszer megrendezik az idióta lemezborítók világbajnokságát, akkor a német Black Sheriffnek nem kell majd vesződnie a fárasztó kvalifikációs sorozattal, mert kiemeltként rögtön a főtáblára kerülnek. Ritka az ilyen, mikor egy lemezborítóval ennyire tökéletesen sikerül szemléltetni az albumon hallható muzsikát, esetünkben az „Iszunk, hányunk, belefekszünk” típusú rock 'n rollt. Nézzük meg közelebbről a részletgazdag ábrázolást, ahogy a művész realista képi világa testet ölt egy modern rézkarc formájában. Engem kísértetiesen emlékeztet a méltán legendás magyaros falvédőkre, ahol szintén az egyszerűség és a praktikusság jegyében alkotott maradandót az ezerarcú népművészet. Ha úgy vesszük, a Night Terrors borítója is egy modern falvédő, már csak valami frappáns szlogen hiányzik róla, mondjuk ilyesmi: „Ha nem is vagyok észnél, a bili legyen mindig kéznél!”

Szólj hozzá!

Címkék: rock n roll hard rock black sheriff

Bad Religion

True North

2013

Epitaph Records

A Bad Religion egy magabiztos lábakon álló kőszikla, a rockzene folyamatosan változó, egyre inkább ingoványos tengerében, hiszen már több, mint 30 éve nyomják a kaliforniai punk rock Motörheadjeként, a dallamokkal mérgezett dühös muzsikájukat. Három évtized alatt végigjárták szépen a szamárlétrát: a minőségi lemezek, és az energikus koncertek hatására hamar kinőtték a kezdeti "csináld magad" korszakot, és a '90-es évek elején mindenféle médiatámogatás nélkül már százezres nagyságrendben adták el a lemezeket. A zenekarral párhuzamosan felfutott a gitáros, Brett Gurewitz által alapított Epitaph kiadó is, ahol kezdetben még csak a zenekar tagjai voltak az alkalmazottak, majd szép fokozatosan felkarolták a tehetségesebb kalipunk bandákat, a '90-es években pedig robbant a punk rock bomba, és a harmadik Offspring album tizenkét milliós példányszáma már azt jelentette, hogy az Epitaph lett a mainstream rock legkomolyabb tényezője: az Epitaph bandáit vaskos pénzkötegekkel próbálták elcsábítani a mutikiadók, és hirtelen mindenki dallamos punk rockot akart játszani.

2 komment

Címkék: bad religion hc/punk

Fields Of Locust

Subtopia

2010

Jó, tudom, manapság már minden ingyen van, de most kifejezetten olyan kiadványokról lesz szó, amik ilyen, vagy olyan okokból eleve beszerezhetetlenek, és a zenekarok legálisan letölthetővé tették őket a Bandcampen. Mondhatnám, hogy egy kis szemfelnyitó felvilágosítás következik, hiszen hiába játszanak a maguk stílusában világszínvonalon, ezekről a bandákról biztos nem fogtok értesülni a magyar metálsajtóból, mert az nagyjából csak arra képes, hogy copy-pasteben nyomja a Blabbermouth híreit, kiegészítve olyan kardinális információkkal, hogy az Akelás Retek újra dobol, meg hogy a Hard zenekarból Kard lett. Mert a magyar rock/metálsajtó nem tudja mi az a Black Cowgirl, a King Giant, a Bearfight!, a Carpet Knights, a Smoke Blow, a Been Obscene, lövésük nincs a God Damnről, vagy hogy mi az a Suplecs, és még sorolhatnám napestig. Nem tudnak ezek semmit, ha engem kérdezel.

2 komment

Címkék: doom experimental sludge post metal fields of locust kurouma

 Attention! Black Metal!                                                                           

Felületes ismereteim a black metállal kb. 15 éve kezdődtek, mikor a Nuclear Blast 5 éves jubileumi válogatás videokazettáján láttam két Dimmu Borgir klippet, amik annyira megtetszettek, hogy nem sokkal később még a lemezt is megvettem. Azelőtt tényleg csak annyit tudtam a black metálról, hogy hallottam a norvég balhékról, meg az egyik osztálytársamat gyakran láttam Marduk pólóban. Az ígéretes kezdést nem követte folytatás, mert valahogy nekem ez az egész black metál mindig csak sokkoló külsőségekkel teli, alaposan megideologizált zajfüggöny maradt, amin csak az Emperor, a Satyricon, és mostanában a Nachtmystium tudott áttörni. Elismerem a black metált, mint extrém művészeti ágazatot, de a zene nem tud lekötni, és így nem is nagyon érdekel. Ettől függetlenül érdeklődéssel vártam a magyar dokumentumfilmet, és be is készítettem a mozizáshoz némi popcornt, meg egy pint friss kecskevért.

Szólj hozzá!

Címkék: film black metal

Tourniquet

Antiseptic Bloodbath 

2012

Pathogenic Records

A kaliforniai Tourniquet a világ egyik leginkább alulértékelt zenekara, akik többszörösen is hátrányos megkülönböztetésben szenvednek a kissé vaskalapos műértő közönség részéről. Egyrészt az egyszeri metálos számára meglehetősen komplex, első hallásra talán nehezen befogadható muzsikát játszanak, másrészt meg önmagukat keresztény metál zenekarként definiálják, ami nem csak annyiban merül ki náluk, hogy vallásosak, hanem a bibliai ihletésű, néhol novella hosszúságú dalszövegekben is keményen osztják az igét. A sátánnal, pokollal, mindenféle káros szenvedéllyel és egyéb nyalánkságokkal terhes műfajban sajnos semmi esélyük nincs az érvényesülésre, de ez szerencsére nem akadályozza meg őket abban, hogy gyilkos metál zenével riogassák az embereket, egy Miatyánk, és egy Üdvözlégy Mária között.

3 komment

Címkék: heavy metal thrash prog metal christian metal tourniquet

Devilicious

The Esoteric Playground

2012

Rambo Music                                                                     

Csócsálom már egy ideje a svéd Devilicious második lemezét, de sehogy sem tudom eldönteni, hogy lenyeljem, vagy kiköpjem, vagy mi legyen vele, mert hiába írtak néhány irgalmatlanul jó rockdalt, valahogy mégis rossz a szájíz, és hiányérzet marad utána. Valószínűleg az lehet a probléma fő oka, hogy a svéd tökéletességhez szokott füllel nagyon zavaró a 2-3 töltelék nóta, amik nem illenek a képbe, és jelentősen lerontják az összhatást. Éppen ezért az Esoteric Playground hosszú vívódások után nem került fel az év legjobb lemezeinek listájára, mert hiába kenik mesterien ezt a sztóneres bulizós rock'n rollt, ez azért mégsem az élvonal, hanem inkább a Sparzanza, Mustasch, Skanska Mord, The Graviators nevek fémjelezte bivalyerős svéd másodosztály.

Szólj hozzá!

Címkék: stoner rock n roll hard rock devilicious

Bible of the Devil

For the Love of Thugs and Fools

2012

Cruz Del Sur Music

A Bible of the Devil nem ma kezdte az ipart, hiszen a chicagói anyaszomorítók már kiadtak vagy féltucatnyi albumot, meg egy raklapnyi splitet, mégsem nagyon sikerült nekik kitörniük az underground mocsarából, pedig erre a zenére talán még kereslet is lenne. Én is csak egy fatális véletlen következtében botlottam beléjük, történt ugyanis, hogy a piacvezető orosz warez-oldalon stoner metálnak aposztrofálták a For the Love of Thugs and Foolst, vagy inkább félre diagnosztizálták őket, ugyanis ebben a zenében, még egy elszáradt kendernyi sztóneres hangocskát sem találni. Mivel minden ismeretlen sztóner zenekart letöltök legalább egy néhány perces belehallgatás erejéig, a Bible of the Devil klasszikus metálja trójai falóként bekerült a rendszerbe, amit azóta is sikeresen bomlaszt belülről.

Szólj hozzá!

Címkék: metal heavy metal hard rock bible of the devil

Na, akkor egy kis év végi összegzés, úgysem volt még ilyen. Hát, izé. Ez az év is elég jó volt zeneileg, szubjektív véleményem szerint, hiszen számos nagyszerű album a blogon is említve lett, még több viszont nem, mert túlzásokba azért nem kell esni. Az egyszeri metálos valószínűleg csalódott lehet, hiszen az élvonalbeli rock/metál mezőny már évek óta kihívásokkal küszködik, és ha valaki tényleg elhiszi, hogy a Gojira - Deftones - utolsó Baroness által körülhatárolt Bermuda-háromszög jelenti a minőségi metált, akkor már tényleg a fületekbe inkább forró ólmot öntsetek.

Szólj hozzá!

Címkék: az év legjobb lemezei

Vinum Sabbatum

Bacchanale Premiere

2012

Eyes Like Snow

Volt nekem három titkos favoritom erre az évre, akiknek a debütáló EP-jén/lemezén beszartam-behugyoztam, és teljesen jogosan vártam a hasonló folytatást a Vinum Sabbatum - The Graviators - Svölk triumvirátustól, hiszen miért is ne, a jót könnyű megszokni. Sajnos egyikük sem tudta beváltani a benne rejlő ígéreteket, kimaradt mindhárom gólhelyzet, a csatárok a lelátóra bikázták a forintos labdákat, és meg sem tudták közelíteni a debütálás varázsát. Mondjuk most így, 1-2 hónap pihentetés után, újra meghallgatva, már nem tűnnek annyira kilátástalannak, mintha kétszer ilyen szarok lennének, de azért az határozottan kijelenthető, hogy háromból kettőnek nem sikerült a következő lépcsőfokot meglépni.

Szólj hozzá!

Címkék: heavy metal psychedelic doom stoner hard rock the graviators vinum sabbatum vintage rocks svölk

I Am Heresy

I Am Heresy

2012

Magic Bullet Records

A BoySetsFire nem túl aktív mostanában (ha még létezik egyáltalán) így hát az énekes Nathan Gray úgy döntött, hogy tengernyi szabadidejét egy új zenekarral próbálja lekötni, és egyfajta családbarát megoldás jegyében elkezdett a saját fiával dalokat írni. Hogy még belterjesebb legyen a dolog, a két Gray mellé csatlakozott a BoysSetsFire gitárosának, Josh Latshawnak a fia, Jonah Latshaw, és valahogy így kezdett el dalokat felvenni és demózgatni az I Am Heresy. A két BoySetsFire kölyök egyébként a May 4th Massacre névre hallgató óvodás metalcore zenekarban is együtt játszik, sőt, leginkább az a főzenekaruk, és ahogy elkezdett pörögni az I Am Heresy, az öreg Gray le is cserélte őket rutinos kipróbált underground zenészekre.

Szólj hozzá!

Címkék: noise hc/punk post hc i am heresy

Horisont

Second Assault

2012

Rise Above 

Minél tovább lappang a betegség a gazdatestben, annál valószínűbb, hogy egyre csak combosodik, és amikor kitör végre a kórság, akkor aztán mindent elsöprő lendülettel indul a fertőzés, és letarol mindent, ami útjába kerül. Valami ilyesmi történhetett az elmúlt években az undergroundban virágzó ősrock hullámmal, ami néhány év rejtőzködés után idén végre kidugta beszívott fejét egy bokor alól, és 20-25 bitang retro/vintage/occult/space rock lemezzel jelezte, hogy jelenleg a legéletképesebb zenei stílus. A hullám most tetőzik, és csak remélni lehet, hogy nincs benne annyi pénz, hogy meginduljon megdizájnolt kópiacsapatok áradata, ami általában minden jó dolgot hazavág.

Szólj hozzá!

Címkék: blues doom stoner hard rock prog rock graveyard witchcraft vintage rocks horisont troubled horse

God Damn

Back to the Grindstone

2012

UFO Records

A lyoni illetőségű God Damn másfél hónapja elkészítette második lemezét, és ezzel sikeresen ki is léptek, a nem titkoltan a Pantera nyomdokain evickélő zenekarok végtelen sorából. A Back to the Grindstone bizony egy iszonyat nagy sztóner alapvetés lett, és ezen még az sem változtat, hogy a dalok egyik fele szemérmetlenül egy Vulgar-korszakos Panterára hajaz, a másik fele meg a Downra, az énekes pedig egyfajta szegény ember Phil Anselmojaként énekli, ordítja, üvölti, harákolja végig a lemezt. A Panterás groove-ok, és a Down súlya meg elszálltsága már önmagában is jól hangzik, de a God Damn zenéjében tényleg ott van az a zsigeri mocsok, az a természetes dög, amit nem lehet megtanulni, és ami miatt nagyon kilógnak a hasonszőrű zenekarok sűrűjéből.

Szólj hozzá!

Címkék: stoner groove metal god damn southern metal

Horses on Fire

Horses on Fire

2012

V2 Records

Időnként előfordul, hogy egy jól ismert zene még tartogat meglepetéseket, és hátrahőkölök az első vizuális, ez esetben az első klippel való találkozáskor, hogy mi ez a nyálas szar? Mert nem erről volt szó korábban, az egyszer biztos. Nagyjából így állt meg bennem az ütő, mikor szembesültem a Raw Meat klipjével, hiszen addig a Horses on Fire-t egy tökös, szőrös zenének gondoltam, és teljesen meglepett, hogy a jól ismert dalnak egyébként milyen britpopos, kissé mesterkélt attitűdje van. Persze a Horses on Fire továbbra is jó zenét játszik, csak most már egyre jobban hallom a negédes felhangokat, ezt a Sziget-kompatibilis műmájerséget, és ezzel át is kerültek a "fasza muzsika" fakkból a "szégyen, de tetszik" kategóriába.

Szólj hozzá!

Címkék: rock stoner hard rock horses on fire

Gallows

Gallows

2012

Venn Records

A tavalyi évben szépen kapták a gyomrosokat a hazai Gallows-rajongók, hiszen már le volt kötve a zenekar első magyar koncertje az Azfesztre, mikor is jött a hír, hogy a legszimpatikusabb és egyben legfaszább hazai fesztivál beleállt a földbe. Néhány hónap múlva pedig jött az újabb sokkhatás, hiszen az új album munkálatai közben olyan szintű zenei nézeteltérések alakultak ki a Carter tesók között, ami ahhoz vezetett, hogy Frank Carter kilépett a Gallows kötelékéből. A végső csapást az új énekest bemutató, és az új albumot felvezető EP jelentette, ami meglehetősen gyenge lett, és félő volt, hogy ezzel tényleg vakvágányra került az angol focihuligánok dicsőséges pályafutása.

Szólj hozzá!

Címkék: gallows hc/punk

Bear Fight!

Gnarmageddon

2012

Hát olybá tűnik, hogy a savannah-i metál-szcéna megint jól odabaszott egy embereset az asztalra. A Baroness, a Kylesa, és a Black Tusk után itt van a Bear Fight!, akik három gitárral támadnak, fájdalmasan gyönyörű, amit csinálnak, és nem kispályáznak holmi elvont művészkedéssel, hanem olyan dallamos, parasztos, sláger-sztónert nyomatnak, hogy a pofám leszakad. A Bear Fight! jelentősen eltér a tipikus savannah-i hangzásvilágtól, és még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy egy szokványos Baroness-másolat lennének. Eleve távol áll tőlük ez a terjengős művészkedős, filozófus, egy kissé sznob szemlélet, ami az utolsó Baronesst jellemzi, sokkal inkább a rockzene zsigeri végét fogják meg. A 70-es évek klasszikus hard rockja, Thin Lizzy, blues, Clutch, és riffek, és szólók, orrvérzésig.

1 komment

Címkék: doom stoner desert rock bear fight! black cowgirl