Vinum Sabbatum

Songs From The Convent

2010

Vinum Sabbatum? Szinte már hallom az obligát kérdést: Kik ezek, és mi a faszt akarnak? Nos, úgy tűnik, hogy Finnországból továbbra is megállás nélkül ömlenek, a Reverend Bizarre virtuális zenei emlőin nevelkedett bandák, akik a nagy előd kimúlása után is szorgosan táplálják a pokol tüzét. A Vinum Sabbatum ugyan nem annyira doom, nem annyira metál, és nem annyira elvetemült, mint a Cardinals Folly, vagy a The Wandering Midget, de nem lehet nem észrevenni, hogy őket is sűrűn beszövi a Reverend Bizarre misztikus hangulata. Az a tipikus sátáni rockzene, amit csak az igazi finn alkoholisták tudnak produkálni, kár hogy nem Helsinki illetőségűek, mert akkor most el tudnék sütni valami primitív szóviccet, mondjuk olyat, hogy Hellsinki.

2 komment

Címkék: psychedelic doom hard rock vinum sabbatum

Henry Rollins

Punk a platón

2008

Cartaphilus

Valamikor nyáron csaptam le a könyvre, mikor jött a hírnök, hogy az Alexandránál harmadolták az 5900 Ft-os büntető árat. Ennyi pénzt megér még a hülyének is, hiszen a Punk a platón nemcsak jól mutat a polcon a Biblia mellett, hanem igazi elgondolkodtató lélekébresztő olvasmány is, méghozzá gyönyörű kiállításban. A tartalom mellett fizikailag is rendkívül súlyos: nagy alakú, keményfedelű olvasnivaló, ha úgy hozza a sors önvédelmi, vagy akár közelharci fegyverként is nyugodtan használható. Akit ezzel egyszer fejbe csapnak, az nem köszöni meg.

9 komment

Címkék: könyv black flag henry rollins hc/punk

Comeback Kid

Symptoms + Cures

2010

Distort

A Comeback Kid esetében a 2007-es Broadcasting lemez hozta el a felnőtté válást, mikoris példátlan éleslátással oldották meg a Scott Wade kiválása után kialakult énekes-problémát: keresgélés és casting helyett házon belül érkezett a megoldás, hiszen a gitáros Andrew Neufeld egy óvatlan pillanatban a mikrofon mögé ugrott, és azóta sem lehet kiütni onnan. Sőt, az új lemezen már nem is gitározik, hogy teljes erőből a frontemberkedéssel járó feladatokra tudjon összpontosítani. Már az előző lemezen is minden feltétel adott volt a minőségre, de ott még inkább csak útkeresés, és zavart gyerekes toporgás zajlott, most viszont a páros lábbal való ajtóbeszakítás esete áll fenn. Az új lemezen 11 arcba belemászó hardkórság található, érett, karakteres, férfias véleménynyilvánítás.

Szólj hozzá!

Címkék: comeback kid hc/punk

Sparzanza

Banisher of the Light

2007

Black Cult Records

Úgy látszik, hogy a svéd zenei bőségszaru sosem fog elapadni, csak jönnek számolatlanul és mindenféle figyelmeztetés nélkül a fejet lecsavaró lemezek. Kicsit olyan érzésen van, hogy a Sparzanza csak részben felel meg a Léggitár kompatibilitási feltételeinek, egészen pontosan mintha egy kissé kommerszek lennének ide. A zenével nincs gond, csak nem érzem rajtuk az underground kellemesen rothadó bűzét, a kezdők öngyilkos vakmerőségét, túlságosan profi, túlságosan egyben van ez a produkció. Valószínűleg a Sparzanza már rég köztudatban van, csak valahogy lemaradtam róluk. Van már egy csomó klipjük, a Going Down egyenesen hatszámjegyű nézettséggel bír a YouTube-on, meg ilyenek. Kommersz gecik, ha engem kérdezel.

Szólj hozzá!

Címkék: doom stoner hard rock prog rock sparzanza the carpet knights the graviators

Wall Of Sleep

When Mountains Roar

2010

Nail

Ha rangsorolni kéne a 2009-es év legfontosabb zenei történéseit, akkor az első helyre mindenképpen az kerülne, hogy Holdampf Gábor elhagyta a Wall Of Sleep kötelékét. Letaglózó volt a hír, hogy a Füleki-Holdampf szerzőpáros útjai elválnak, hiszen az elmúlt 15 évben menetrendszerűen érkeztek 2-3 évente, előbb Mood, majd Wall of Sleep név alatt a világklasszis anyagok. Valahogy nem tudtam elképzelni a jól ismert zenei világot egy másik énekhanggal, hiszen a zene nemcsak összetartozott egy adott orgánummal, hanem a kettő kohéziója egy új szintre emelte az összhatást. Ritkán tapasztalható ilyen szintű együttállás az egyetemes zenetörténetben, és az egység megbomlása után erős kétségeim voltak felőle, hogy a doom metál McCartneyja mire megy Lennon nélkül.

1 komment

Címkék: wall of sleep doom stoner

Kvelertak

Kvelertak

2010

Indie Recordings

Szeptember elején talán még nincs itt az ideje, hogy az egész évre vonatkozó kijelentést tegyek, de úgy érzem nyugodtan megállapítható, hogy a norvég Kvelertak lemeze toronymagasan az év legjobb debütáló albuma, de talán még az elmúlt években sem találni ilyen masszív újoncot. Mint a külcsín, mint a belbecs tökéletes: a borítón a Baroness lemezekről jól ismert vastaglábú menyecskék virítanak (John Dyer Baizley stílusa ezer közül is felismerhető, jelenleg nincs nagyobb cápa a borítók piacán) a zene pedig tökéletes északi, pokolbéli, puritán, mocskos, dallamos rock'n roll.

2 komment

Címkék: rock n roll hc/punk death n roll kvelertak

Pagan Altar

The Lords Of Hypocrisy

2004

Oracle Records

A Pagan Altar története a meg nem értett zsenik tipikus esete: a hetvenes évek végén alakultak Angliában, metál szempontból a legjobbkor, a legjobb helyen, mégsem vitték semmire. A klasszikus NWOBHM csapatok közül csak ők, és a Witchfinder General játszotta még ezt a borongós, Black Sabbathon alapuló misztikus, súlyos muzsikát. Néhány év dinamikus vergődés után adták ki első lemezüket, demónak álcázva, majd 1982-ben beszüntették a működésüket. 2004-ben újra összeálltak, újra kiadták a demót, majd befejezték és felvették a 22 éve félbehagyott második lemezt, ez lett a zseniális The Lords Of Hypocrisy. A pogány oltár azonban a kétezres években sem lett menő, továbbra is a totális ismeretlenségben tengették napjaikat, egészen addig, még elérkeztünk 2010-be, amikor a Satan's Henchmen felkerült a kultikussá vált Summer Hits válogatásra, és hirtelen megemelkedett az egy főre jutó Pagan Altar tetoválások száma.

Szólj hozzá!

Címkék: doom hard rock pagan altar

Soilwork

The Panic Broadcast

2010

Nuclear Blast

 

A Soilwork kapcsán a leginkább kardinális kérdés Peter Wichers személye, hiszen a tékozló gitáros most visszatért, és mivel a legjobb Soilwork számokat mindig is ő írta, fennállt a lehetősége annak, hogy az új album nem lesz olyan hurkatöltő, mint az előző. Hosszas tanulmányozás után megállapítható, hogy Wichers sem tudta kicibálni a zenekart a langyos középszerűségből. A Panic Broadcast mintha az előző lemez folytatása lenne, új Figure Number Five, vagy Steelbath Suicide után itt ne is kutakodjon senki; az unalmas elcsépelt témák sokaságát Björn Strid jellegzetes kilátástalan énekhangjával próbálja emlékezetessé tenni, csekély sikerrel.

2 komment

Címkék: soilwork

Summer Hits

2010

Léggitár Records

 

Vége a csapzottan átforgolódott éjszakáknak, nem kell már tovább várni, mert végre elkészült a válogatás, amire mindenki vágyott! A nyár lassan elmúlik, de a legszebb pillanatai örökre velünk maradnak, hiszen bármikor felidézhetjük őket, a legismertebb slágerek, és a legnagyobb sztárok segítségével. Szárnyaló melódiák, vérpezsdítő ritmusok, önfeledt táncolás, partyzás, hepajkodás! A dalok, melyek egyetlen buliból sem hiányozhatnak! Igen, jól látod, tényleg ezek a nyár legforróbb pillanatai, és tényleg ezek a 2010-es nyár legnagyobb, és legmenőbb slágerei! Az év válogatását megtalálod a jobb lemezboltokban. Tracklist és kedvcsináló a tovább mögött.

4 komment

Címkék: válogatás summer hits

Avenged Sevenfold

Nightmare

2010

Warner

Bizonyára mindenki számára ismeretes a sajnálatos tény, hogy a tavalyi év végén, Jimmy Sullivan szervezete feladta a kilátástalan küzdelmet a Rock’n’Roll életformával szemben, és az Avenged Sevenfold nemcsak éneklő dobosát, de egyik fő dalszerzőjét is elvesztette. Az új lemez megírásában ugyan még tevékenyen részt vett, de az anyagot már Mike Portnoy dobolta fel, kisegítő jelleggel. Az első két A7X alap metálkórság, a letisztult City of Evil a kétezres évek egyik legjobb lemeze, és a legutóbbi album a furcsaságai ellenére is beérett egy idő után. Nyugodtan lehet mondani, hogy erősen várós volt a Nightmare, és a Billboard lista első hely alapján nemcsak nálam. Nem mintha bármilyen zenei értéket is képviselne az amerikai zenei közízlést leképező Billboard nyomi listája.

1 komment

Címkék: avenged sevenfold

Smoke Blow

The Record

2010

Pias

A Smoke Blow a legjobb példa arra, hogy még a németeknél is vannak jó zenekarok. A The Record már a hetedik lemeze az ismeretlen kieli szarrágó bandának, és egyszerűen zseniális lett! Ez lesz az ő definitív albumok, a fekete lemezük, ami könnyen lehet, hogy az utolsó is egyben. Az új anyagon felbuzdulva kattintgattam a YouTube-on, továbbá meghallgattam az előző Colossus lemezt is, és nem értem, hogy egy közepestől semmivel sem jobb, sörszagú, sramlis, tipikus dajcspunk brigádból, hogy lett egy fékevesztett vérengző vadállat. Mintha nem is ugyanaz a zenekar lenne. A neten érdemi infót, csak ékes német nyelven találni róluk, de a Google fordító segítségével sem tudtam megfejteni, hogy mi a bánat történt velük két lemez között, hogy pukipunkból hirtelen átmentek irgalmatlanba. Viszont a bőgős az egyik interjúban nagyon frappánsan összegezte a lemezt:"Ez lesz kemény és sikerült nagyon jól!"

4 komment

Címkék: hc/punk smoke blow

Charred Walls Of The Damned

Self-titled

2010

Metal Blade

Nem gondoltam volna, hogy a műfaszokkal handabandázó idióta Rammstein-en kívül, van még manapság olyan rock/metál zenekar, aki kimutatható eladást tud produkálni az államokban, de a Charred Walls of the Damned (a továbbiakban csak CWOTD) azonos című bemutatkozó albuma, a hatodik helyen robbant be a Billboard friss hús listájára, és ez azért már figyelemreméltó dolog, főleg úgy, hogy egy ízig-vérig klasszikus metál lemezről van szó. A CWOTD minden poszton egy metál klasszist vonultat fel: Richard Christy és Steve DiGiorgio személyében itt van Chuck Schuldiner utolsó lemezének ritmusszekciója, akik külön-külön még vagy 3 Death lemezen játszottak, ez testvérek között is minimum 4 zenetörténelmi klasszikus. Az énekes az a Tim Owens, aki a Judas Priestbe és az Iced Earthbe is megváltóként érkezett, de csak citrompótlóként üzemelt, mert mikor Halford és Barlow visszatért, akkor úgy baszták ki érdemei elismerése mellett, mint a macskát szarni. A gitáros pedig az újhullámos hörgős-morgós amcsi bandák kedvenc producere: Jason Suecof, aki a legjobb Trivium lemezt is pátyolgatta. Nem szívesen szakítom meg a senki által nem ismert zenekarok sűrűjét, de néha időt és figyelmet kell szentelni az ilyen celeb-metál lemeznek is.

9 komment

Címkék: death prog metal charred walls of the damned control denied

Cardinals Folly

Orthodox Faces

2009

Ha finnekről van szó, mindenkinek csak a kirakatban levő kiscserkész pukimetál zenekarok ugranak be, mint a Nightwish, Sonata Arctica, Stratovarius, meg az egyre unalmasabb Children of Bodom. Még a finn köztársasági elnök is a Nightwish volt énekesnőjét emlegeti, mint Finnország hangját, holott a pátoszos operázásnak semmi köze nincs a finn néplélekhez. Az igazi finnséget sokkal jobban megtestesítette a Reverend Bizarre, és természetesen az igazi finn hang mindig is Sir Albert Witchfinder csodálatos orgánuma marad. Az RB-nek ugyan már rég vége, de korszakalkotó hatása nem múlik, hiszen egyre csak jönnek a finn undergroundból a Reverend örökségét ápoló zenekarok: először volt ugye a csodálatos The Wandering Midget, most pedig itt van a jó kis Cardinals Folly. Egyiket sem fogja ismerni soha senki, de ettől függetlenül ők a legjobb finn zenekarok.

3 komment

Címkék: psychedelic doom cardinals folly the third bardo

Hypnos 69

The Eclectic Measure

2006

Elektrohasch Records

Nem gondoltam volna, hogy a belgák a Hupikék Törpikék után, még elő tudnak állni valami igazán egyedi progresszív dologgal. Márpedig a Hypnos 69 belga zenekar, ráadásul még jó is. Ezt hiányzott még ide, egy belga zenekar. Nem tudom mi inspirálhatta a Houtmeyers testvéreket, hogy összehozzanak egy bandát, de valószínűleg Hollandia közelsége, és térségben uralkodó erőteljes kenderillat biztos, hogy nagy szerepet játszhatott. Persze nem kell mindjárt ostoba sztereotípiákban gondolkodni, de az tény és való, hogy a YouTube-on nem nagyon lehet olyan videót találni a zenekarról, ahol ne tűnne fel néhány spangli, és a közönségben ne füstölne néhány gyárkémény. A zenéből is árad a fülledt fűszag, és a hetvenes évek álmodozós hippi-hangulata, meg aztán a lemezt kiadó Elektrohasch neve is sokatmondó, akárcsak a logója. Ha létezne a lemeznek limited edition-je, akkor biztos lenne benne egy békejel, meg néhány trombita.

9 komment

Címkék: psychedelic hard rock space rock prog rock hypnos 69

Valószínűleg néhányan soha nem értik meg, hogy az MR2 miért nincs köszönő viszonyban a közszolgálattal. Ne mindig csak BBC-vel példálózzak, nézzük már meg a svéd közszolgálati rádió fiataloknak szóló zenei csatornáját, a P3-at. Reggel vicces, napközben komolyabb magazinok, sok zenével, nagyjából a nemzetközi fősodor, de azért néha már itt is befigyel egy Ramones. Minden este 21:30-kor koncert, két nap múlva például a vicces évzáró műsorokat egy Roskilde fesztiválos Gojira koncerttel szakítják félbe, így áldoznak a hörgős progmetál, és a közszolgálat oltárán.

12 komment

Címkék: p3 rockster